Már elég régen írtam utoljára... Hát igen a dolgozó nők sorsa... :) Lényeg az, hogy mostanában tényleg nagyon lefoglal a meló és az akkörüli teendők rendezése. A napjaim hossz gigantikussá változott. Ismét visszatért a fősulis: "hétfőtől péntekig nem alszunk, mert azt minek, majd hétvégén kipihened magad" effektus. Ez nem rossz, mert így legalább a magánéletemmel semmi időm nincs foglalkozni... Örülök, ha a barátaimmal tudom normálisan tartani a kapcsolatot (bár sokan külföldre utaztak idén, tehát ezek száma is csökkent, illetve emailre redukálódott). Szó mi szó, nem kell a szernecsétlen szerelmi életemet elemezgetnem illetve nincs nagyon időm töprengeni a miérteken......

A kajálásom eléggé hektikus mostanában... Szendvicseken élek illetve gyorskaján. Bár nem híztam... ami bíztató, de hát akkoris ebből nem lehet rendszert csinálni. Valamit ki kell találni, hogy normálisan étkezzem és fogyjak.

Előző héten a három napos tréningden rendesen megfáztam a légkonditól, így azóta próbálok helyre jönni. Kúrálom magam, de még mindig nagyon köhögök.... Jövő héten hétfőn ennek ellenére is el fogok menni kondizni, mert kíváncsi vagyok, hogy a Bp-i konditerem adta lehetőségeket hogyan is merem kihasználni.... Remélem feltalálom magam! :)

A súlyomat előző héten párszor mértem, de igazából a farmeremből érzem leginkább, hogy nem változtam hízósan! :)

Most csak ennyi, jövő héten igyekszem párszor beszámolni!

TsókEsz